Évértékelő 2018 - Búcsú?


Sziasztok Utazók!

Sok bejegyzést olvastam, amiben a bloggerinák kiemelik, hogy ők például mennyire utálják, hogy nincs egy folyamatos jelenlét néhány blognál. És persze, megértem, hiszen én is szoktam sajnálni, amikor egy rendszeresen olvasott blogomon mindig csak bocsánatkérésekbe ütközöm.
Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Írom a bejegyzéseket és szeretem őket írni, azonban egyszerűen úgy érzem, nincsen időm. Tudjátok, amikor a munka-suli-magánélet trióba a szórakozás már alig fér bele. Jobban mondva, elkezdtem téli spájzolni. Megírtam csomó bejegyzést, elkezdtem csomó bejegyzést és aztán bimm-bumm olyan dolgok történtek, amik eléggé megterheltek.
Pedig igenis akartam írni ide. De sajnos, úgy érzem, kicsúszott a kezeim közül a gyeplő. Beidőzítettem a három recept bejegyzést, amik majd megjelennek és, ha úgy hozza az élet, jövök még egy nyaralós bejegyzéssel is, de most egy időre eltűnök. És, amikor visszatérek, remélem, minden szuper lesz.
Úgy érzem, kicsit jobban szeretnék koncentrálni a saját történeteimre és a könyves blogomra. Így az alábbi két blogon fogtok megtalálni az elkövetkezendő időkben:

újranyitás: terveim szerint január/február

nyitás: 2019

Viszont, hogy ne csak szomorú híreket, meg jövőbeli megnyílásokat osszak meg veletek, arra gondoltam, egy évértékelő bejegyzést írok ebbe az ideiglenes búcsúba. És, mivel a könyves blogom jelenleg inaktív (mert egy csomó dolgot kell még feltölteni rá, amik félig már fel vannak töltve), így a könyves dolgokat is itt osztanám meg.

Könyvek

Úgy alakult, hogy az idei évben 291 könyvet sikerült beszereznem. Ennek háromnegyedét nem vettem, hanem kaptam – ez azért nem semmi, igaz? Mondjuk elég keveset olvastam belőlük, de összességében 11%-ot (33 db) olvastam ki – ebben benne van az is, ha a korábbi évek valamelyikében olvastam ki és most szereztem be (újra) a könyvet, de a legtöbbet azért mégiscsak idén olvastam ki.
Hogy melyik hónapban mit is sikerült beszereznem? Ide belinkelem a Molyos bookhaul bejegyzéseimet, így egyszerűbb lesz – már, amelyik hónapban csináltam.
Április bookhaul (26 db)
Május bookhaul (12 db)
Július bookhaul (13 db)
Augusztus bookhaul (12 db)
November bookhaul (21 db)

Idén 52 könyvet olvastam ki, amiket ITT megtekinthettek. Kicsit azért kiemelnék pár információt – azaz legszebb borító és hosszok.
Az idei év első olvasmánya egy újraolvasás volt és ráadásul ez most át is lógott a múltévből: Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban.
Az idei év utolsó olvasmánya pedig egy űropera volt, azaz R. A. Salvatore: A klónok támadása.
Leghosszabb kötet: 1192 oldal (Diana Gabaldon: Őszi dobszó)
Legrövidebb kötet: 46 oldal (Szepes Mária: Pöttyös Panni)
Az év csalódása: Kékesi Dórától a Holnap érintése, pedig én igazán szerettem volna szeretni.
Az év legjobbja: Allison Patakitól a Sissi – Az ifjú császárné
A legszebb borító: ez szintén a Holnap érintése, ami ezzel nyert meg magának és emiatt landolt a kosaramban
Érékelt könyvek: 41 db és ebből 24 szövegesen értékelt, nem csak csillagozott.

Jövőre már a könyves blogomon lesz egy ennél terveim szerint sokkal részletesebb évösszegző – de ide most ez is megfelel. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy jövőre mennyi könyvvel fogok gyarapodni. És olvasni. És értékelni.
december 29-én elkészült a faltól-tetőig polcrendszerem, apukám kivitelezte a terveim


Magánélet

Hát, idén sem kérték meg a kezem, de idén is egy csodálatos nyaralást tudhatok magam mögött. Munkába álltam és Párom is állást váltott. Mindketten megéltünk egy nagyon rossz időszakot idén, de szerencsére nem egy időben és így nincs nagy gond – egymást tudtuk támogatni.
A legjobb mégis, hogy úgy érzem, hogy végre a jó irányba tartó sínre tévedt a vonatom. Jövőre lesz a harmadik évfordulónk Párommal, de én úgy érzem, már sokkal régebb óta együtt vagyunk. Jövőre, ha minden jól megy, összeköltözünk – igaz csak albérletbe. Erről mindenképpen szeretnék írni, szóval lehet, lesznek a blogon bejegyzések róla, de semmiképpen sem tudok visszatérni teljes valómban – de ha türelmesek lesztek, elég sok bejegyzést tartogatok számotokra.

Jövő évi célkitűzések

- összeköltözni Párommal
- esetleg egy lánykérést megélni
- lefogyni 3 kg-t legalább
- Timiék esküvőjén boldogan részt venni
- visszatérni ahhoz, hogy egy liter vizet minimum megigyak naponta
- hasizmozni minden nap
- márciustól kezdve kialakítani a saját életstílusomat Párommal
- több zöldséget enni (oh, március úgy várlak)
- kiolvasni 50 könyvet legalább
- elkezdeni angolul olvasni

Hirtelen ennyi jutott eszembe – bizony és ez csak a kezdet. Mert szeretném, ha az életem kicsit fittebb lenne – az is eszembe jutott, hogy Regivel elmenni jógázni, mondjuk. Illetve szeretnék kicsit karcsúsodni is, úgy, hogy jól érezzem magam a bőrömben – és nyáron csinosan álljanak rajtam a ruhák.

Nektek mik a céljaitok jövőre? Milyen volt a karácsony? Miket kaptatok és adtatok?


Ezennel egy kis időre én búcsúzom tőletek. De remélem, a másik két blogom egyikén még találkozunk.
Stella L. Brandy

Ahoy! - Csokoládé és Limonádé bár


Információk

Logo (alá a facebook és a weboldal link), mellé az elérhetőségek és x-ben az étlap
A kis x-re a zárójelben kattintva az étlap elérhető.
Ahoy! (első kikötő) 1053 Papnövelde utca 3. (x)
Ahoy! (második kikötő) 1065 Lázár utca 3. (x)

Kinek ajánlom?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a limonádét, forrócsokit, jegescsokit, gofrit. Illetve nagyon ajánlom azoknak, akik laktózérzékenyek, illetve a kazein érzékenyek is bátran betérhetnek – a gorfi laktózmentes! Ajánlom továbbá azoknak, akiket nem zavar, hogy ez egy nyüzsis hely, ahol csúcsidőkben bizony nem lehet meditálni.

Történetünk

Tudjátok, van az az érzés, hogy „Nekem ide el kell mennem!”, mert ez a hely az, ami rám vár. Mindez 2014-ben történt nyáron és akkor volt az, hogy Brigivel a nyakunkba vettük a várost újhullámos helyeket felkutatva – nos, ide pont nem jutottunk el. Fájt is érte a szívem, mert jeges fehércsokit kapni bárhol elég impossible.
Aztán az exemmel 2015-ben végre eljutottunk és az édes nedűt megkóstolhattam. Ekkor a gofrinak még híre-hamva sem volt, így első kóstolásra csak a csokit tudtam megízlelni. Aztán a hely szelleme annyira magával ragadott, hogy nem volt kérdés a visszatértem.
Az egyik legmeghatározóbb alkalom az volt, amikor a 20. születésnapomra elmentem az akkori barátommal, a szerelmemmel és a legjobb barátommal – igen, jól olvastátok – és kipróbálhattam a gofrit, valamint isteni finom, extrán édes csokit ihattam.
Aztán 2017. március 11-én az – akkor már hónapokkal azelőtt létező – új kikötőbe is ellátogattunk. Így vagyok olyan szerencsés, hogy mindkét helyről elmondhatom a véleményem és így eldönthetitek, melyik kikötőt szeretnétek meglátogatni.


Miért nem tudom itt hagyni a Bloggert?

Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel, ami valaha eszembe jutott.
Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz – például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.
De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna – és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.
kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják, hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy
Írom például a csopaki kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége, mint mondjuk humán tudományterületen.
Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre megváltoztatták az étlapot.
Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer, valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját – és jó érzés, hogy ennyien követtek.
A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is beszéltünk…

Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget, viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.
Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet, helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.

Újév - 2018

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Igazság szerint van egy bejegyzés valahol a világban, ami majd 2019. január 1-jén kerül majd posztolásra. De, én szerettem volna valami olyan újévi bejegyzést is közzétenni, ami látható és olvasható. Erre pedig egy amolyan év értékelő és egy éves „bakancslista” bejegyzést terveztem – bár a bakancslista miértjeire és pontosan mikéntjére majd január 1-jén fog fény derülni, ugyanis azokat a pontokat fogom kimásolni (elvégre ugyanarról szól a két bejegyzés majdnem).



Amit nekem hozott a Jézuska - 2017

Sziasztok!

Az utóbbi időkben a karácsony már nem ugyanaz, mint volt – sajnos már az itthoni értékek is megváltoztak. Tavaly például nyíltan megkérdezték tőlem, hogy baj lenne-e, ha a húgom kapná a nagyobb ajándékot (fényképezőgép), amire mondtam, hogy dehogy. Akkor még nem is számítottam arra, hogy a zsebpénz is nála lesz a több. Idén anyámmal közösen velencei utazást kaptak – ezért joggal hihettem, hogy idén az enyém a nagy ajándék. Persze, nem sajnáltam húgomtól azt, amit kapott, de az felháborít, hogy idén sokkal (komolyan, én akiről tudják, hogy kihívás szerint gyűjtöm a pénzt, aki nem kapott velencei utazást!) kevesebbet kaptam – annyira, hogy a perselyeimbe nem is tudtam tenni, mert akkor a páromnak nem tudtam volna szülinapi ajándékot venni, illetve könyveket magamnak, és most a könyveket választottam.
De örültem az ajándékaimnak, mert jórészt a listámról voltak – és habár ez egy B terv volt, az utolsó pillanatban, azért szuper dolog, hogy az eBay-es rendelés is érkezik, hogy a BuJomat szépítgessem. Lentebb az ajándékaimat fogom bemutatni, kisebb szövegeléssel – mert hülyeség volna csak kitenni képeket magyarázat nélkül.

Mézeskalács-adventi koszorú: 2016-ban készítettem Páromnak