2014. szeptember

KétKedvenc #2
{Információk}
Újabb rovat, ami kicsit másabb lesz, mint a Beszéljünk a(z)…, azonban eléggé hasonlónak tűnhet. Sőt, még akár az ajánlókkal is láttathat némi hasonlóságot, azonban itt valami másra szeretném felhívni a „figyelmet.
Ebben a rovatban havonta megpróbálok hozni két kedvenc valamit – és itt jön az érdekesség: ez a két dolog bármi lehet. Lehet ember, állat, blog, könyv, sorozat, hely vagy akár program. A lényeg, hogy ezek valamiért a kedvenceim lettek és erre fogom megadni a magyarázatot ezekben a bejegyzésekben. Azonban itt nem hosszú, spoileres dolgokra kell számítani, hanem rövid ismertetőkre.

Miért?
Nos, azt hiszem senkit se fog meglepni, ha szeptember ittlétével egy kissé iskolaszagú KétKedvencet hozok – ami most leginkább „Ismerd meg!” lett. Két tanárt hoztam ugyanis, akikről hébe-hóba már szó esett, azonban tisztességesen még nem mutattam be őket – márpedig a továbbiakban is szó fog esi róluk a bejegyzésekben. Mivel személyiségi jogokat nem sértünk, így képhez nem tudok betenni róluk képet – mindenki fantáziájára bízom elképzelésüket – viszont egyebet igen (ami a későbbiekben fog felkerülni). A korukat is csakúgy határoztam meg, ami kettő közé esik – de a vicces, hogy kb. 20 év (jesszus!) van köztük.
Megjegyezném, hogy a szövegmennyiségek eltérése csak úgy történt – ToZót meg nem kell fényezni, ő úgyis tudja, mit gondolok róla, és olvassa a blogot.

KépBal KépJobb

Rövidke bejegyzés

Itt a szeptember vége, szóval jönnek az újabbnál újabb évadpremierek, amiket már úgy vártam - igen, ez egy kicsit a sorozatokról fog szólni.
Mivel elég türelmetlen vagyok, ha sorozatokról van szó, így általában angolul megnézem - ha máshogy nem, hát a képekből megértem mik történnek. A következő körben pedig feliratosan is megtekintem, hogy például a Grey's Anatomyból a szakszavakat, illetve a Bonesban is akadnak szakszavak, amik megértéséhez kevés az én angol tudásom.
Ma tehát megnéztem a GA legújabb részét, ami finoman szólva sem nyűgözött le, mert Meredith utolsó jelenete eléggé felbosszantott. Viszont a Bones premier megnézése után tíz perccel is csak ültem a gép előtt és zokogtam - a húgom természetesen éppen hazaért és jól ki is röhögött. Van nekem egy függőben lévő beszámoló/vélemény szerűségem a Bonesról, de most nem tudom hogy fejezzem majd be, mert a jövőheti lesz valószínűleg az utolsó, amit megnézek.
SPOILER! Volt egy fogadalmam miszerint, ha Sweets meghal, én kaszálom a sorozatot - most vegyes érzelmekkel tele vagyok. RIP Sweets SPOILER!

Kirándultam az osztállyal

Osztálykirándulás 2014: Medves
{Mozgós}
Idén, Dénes nevű osztálytársunk segítségével újból elkerülhettük Pécs sokba-fájó megcsodálását – igen, oda el kell menni, mert az ofő ott tanult – és helyette egy túrás kirándulást pályáztunk meg. Az úti cél Medves volt, ami magával vonzotta a túrázás – pontosítva hegymászás – lehetőségét, amit eleinte mindenki támogatott, aztán mindenki ellene volt, majd mégiscsak jól éreztük magunkat.
Először Salgótarjánban álltunk meg, mert volt még időnk a szobafoglalásig – és mivel onnan nem messze található a Hangulatszálló, így tökéletes alkalom volt a pihenésre. Az osztály több részre szakadt, mi – sokan – a mekit vettük célba, ahol is a lentibb szöveg állt a poharamon. Az, hogy ez mennyire volt igaz, majd kiderül.

Hát, fogjuk rá...

Jubilálunk!

Van nekem egy bejegyzésem, amit nem tettem még közzé, de valahogy az nem is illik ehhez az igen érdekes alkalomhoz - igazából, de illik valamilyen szinten. Gondoltam írok egy másik bejegyzést, amiben mindenfélét összegyűjtöttem - azt a másikat meg még két másikkal teszem közzé, hahaha.
Először is, ez a 270. bejegyzés, amit erre a blogra felapplikálok - juhú, ez már nagyon soknak számít, közel 300, ami szerintem még ebben az évben meglesz. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ennyi emlékben - igen, a könyvvélemények is azok - nem reménykedtem, mert sosem hittem volna, hogy képes vagyok egy naplót majdnem rendszeresen írni.
A másik pedig, hogy ez a 100. bejegyzés 2014-ben. Ennek az évnek az első pillanata egy telefonhívás volt ami félig-meddig megváltoztatta az utánakövetkező eseményeket. Aztán ebben az évben történt még előrehozott érettségi, veszekedések és asszem még szerelmes is lettem. Ez utóbbi már régóta kikívánkozik belőlem és az egyik bejegyzésben erről is lesz szó - hahaha, tanulságos mese lesz azt hiszem, én csak édes-mézes-cukormázos love storynak hívom, aminek az iskolában helye nincs.
Szóval, a századik bejegyzésem 2014-ben, még kell harminc és többet írtam, mint tavaly, és akkor meglesz a 300. bejegyzésem.
Juhú! 100!! :D

Gyors bejelentkezés

Nos, már a második hét végét koptatjuk és már van három jegyem: kettő angol nyelvből, egy angol emeltből. Ebben a második hétben a fizika tanár idegrohamot kapott, mert már hetek óta iskola van és miért vagyunk kamaszok és le vagyunk maradva. Mondta ezt úgy, hogy a harmadik órán a harmadik leckét kellett volna vennünk, ha értettük volna az első két leckét - így viszont tényleg "le leszünk maradva".
A biosztanárnővel nincs különösebb baj, csak most kitalálta, hogy minden óra elején felel valaki. No most ez egy kicsit unfair helyzet, hiszen biokémiát tanulunk, ami enyhén szólva se sétagalopp. Ennek ellenére egyik napról a másikra kell tudnunk táblázatokat kívülről, mintha nem lenne más - nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, de azt igen, hogy lehetetlen, ha például internet/számítógép szükséges hozzá, ami lehet hogy valakinek nem állt éppen rendelkezésére. No, mindegy - vagy nem annyira!
Ja, ma finoman szólva is letámadtam az ex-földrajztanárom (neki is kéne találni vmi nevet, mert NagyP és ToZó-t könnyebb és rövidebb...), mert tegnap tett nekem egy szívességet és hát kíváncsiságom legyőzött. Szóval megtudtam a tanárok hogyan tudják megnézni a dákok jegyeit és megtudtam, hogy ötös lett az angol 1-4. dolgozat - kaptam gratulációt, aminek örülök, mert már tavaly is ő volt az, aki velem örült a sikereimnek (kivétel földrajznál, mert annál a 11. ötösöm már sok volt...). Szóval vele beszélgettem egy egész szüneten át, ami valahogy pihentető volt - nem azért, de sokkal jobban élveztem a társaságát mint A.-ét és R.-ét ma... ez valószínűleg azért volt, mert velük most nem volt téma, míg az ex-földrajztanárral igen. Amúgy égett az arcom, de nem volt gond, ezt már asszem megszokhatták tőlem - négy éve képes vagyok vagy magamat vagy másokat totál zavarba hozni.
ToZó hozta a formáját, most éppen "élien" volt - bár a dark/nesst még magyarul se tudnám megfogalmazni. Azért, na, ToZó az ToZó holnap egész biztos fagyos hangulatot fog teremteni - ismerve a csoportot tuti azokat fogja felszólítani, akik semmit se tudnak a feladatokhoz szólni, vagy senkit sem. Én inkább a senki felé hajlanék, mert péntek és hétvége és... de tudom, hogy erre little esély van.
Még beszéltem NagyP-vel, mert a húgom ugyebár hozzá jár infóhoz és "lángész" belőle - szóval nekem kell segítenem. De a húgomnak azt mondta, hogy örül, hogy taníthatja - persze, mert mindenki azt hiszi, hogy a húgom én, pedig nem. ToZó is "de ő nem is szőke"... hát akkor a falat kapartam volna legszívesebben... Nem hasonlítunk annyira és másban is vagyunk jók. Mindegy, szóval húgom mint egy klón...
Itthon aztán tényleg segítenem kellett a húgomnak. Meg kell mondjam ennek örültem, mert az informatika az egyik, amit a jövőben tanítani szeretnék és ráadásul a számrendszereket kellett elmagyaráznom, ami azért pluszban is jó, mert azt az érettségiig én is csak nyögvenyelősen tudtam és kicsit aggódtam, mi lesz ha nekem azt tanítanom kell, de nincs itt probléma. A húgom nagyjából érti a dolgokat, de amiben nem tudok segíteni: megtalálni a logikát. Már számtalan verziót mutattam, de még nem érzett rá az ízére így kicsit féltem.
Amúgy ma feltettem az Ajánlok menüpontba a könyveket is, úgyhogy már azok is elérhetőek, bár most jutott eszembe, hogy egy könyvértékelést még nem tettem fel.
Azért remélem mindenki jól van és nem adta fel a második héten! Tudom, hogy vírusok tömkelege támadja az immunrendszert, de legyetek erősek!

Kezdőd tüdőgyulladás és egyéb finomságok!

Hát, azt nem állítanám túlzottan, hogy van két szónál hosszabb mondat, amit ki tudok mondani fulladásroham nélkül, de most már legalább ez csak beszéd közben fordul elő - lélegezni azt tudok, köhögés nélkül is. Csak, hát a suli nem vár...
Megkérdezte a dokinéni, hogy szeretnék-e pihenni maradni mire anyám rávágta, hogy "Nem, szeret iskolába járni!" szóval azért, mert a húgom már itthon van betegen és ő meg itthon van és tanul. Szóval nekem irány nulla házival a suli - mert ugye az itthon töltött pár percben csak ebédre volt idő, aztán irány az orvos és hatkor hazaestünk. Gondoltam ha itthon leszek majd megcsinálom az elmaradt dolgokat, de úgy fáj a fejem, hogy ezt a pár sort is kínszenvedés leírni.
De várom a mesém, ami csak nem akar érkezni, pedig beszéltem a mesélőmmel, hogy akkor ma kapok - nesze semmi, fogd meg jól. Oké, tudom, hogy két napos séta után - no meg 8 óra alvás után - még mindig kialvatlannak érzi magát, de otthon volt már mióta és tuti aludt. Nincs mesém, nincs még házim és életerőm se nagyon - szomorú.
Szóval most félhullaként teng-lengek és még várok egy kicsit, aztán szerintem bealszom. Csak este ne lenne ez a túlzott fuldoklás...

UPDATE: Kaptam mesét, kicsit rövidebb lett, mint ahogy azt egy hosszú túrához illik, de estimesének tökéletes volt. Sőt, most még tippek-trükkök részletek is el lettek rejtve benne. Imádom ezeket a meséket!

Eltelt az első hét

Igazából nem terveztem ennyi iskolás bejegyzést - mégis így alakult -, de asszem ezt még megemlítem. Szóval, végre hétvége - és most nem feltétlenül azért végre, mert annyira szörnyű lett volna a bent töltött idő... Ma reggel rám tört a köhögés - igen, az orrdugulás és minden után már köhögök, ami szörnyű.
Az első hét amúgy nem volt rossz, csak keddtől kezdve én tompának és kedvtelennek éreztem magam - persze az első hetet nem hagyhattam ki, ééés ezzel még voltak páran az osztályból. De túléltük, még azt is, hogy az igazgató kedden ide-oda ugrált történelemből - és meglepetést okozott a másik helyettesítő kilétével.
Kaptunk már házit, kaptunk jegyet - yes, ToZó, the class and the irregular verbs - és eddig egész jól alakulnak a dolgok. Várom már a jövőhetet és kíváncsi leszek meddig marad ez a nyugi - mert jelenleg még nyugalom van.

Hagyma leves: csókolózás vagy nátha ellen?

Igazából tudom, hogy a fokhagyma az, aminek áthatóbb az illata - én nagyon szeretem - de a hagymás ételekre is mindig megjegyzik, hogy "ezek után nem csókolózol. Hát, hagyma ide vagy oda én amúgy sem csókolózom, ugyanis partnerhiányban ez a cselekvés fölösleges és nem üti fel a fejét.
Amit viszont remélek, hogy két bögrésleves után - igen, tudom, de most hirtelen ez volt a leggyorsabb megoldás - elkezd enyhülni ez a kínzó orrdugulás. Ja, igen: megfáztam. Tegnap hangom nem igazán volt nap végére, aztán este elkapott a levegőhiány. Ez engem mindig is idegesített, mert így a rossz közérzet mellé még párosul a tompaság is - nos, ez az, ami egyik tanárt se érdekli. Illetve van, aki felteszi a kérdést, hogy akkor minek jöttem be. Azért járok be még ilyen állapotban is, mert nincs lázam és így anya azt mondja, hogy mennyek csak. Ráadásul most nagyon nem szeretnék kimaradni és remélem hétvégén elmúlik, mert nem akarom kihagyni az órákat, év eleje van.

Jaj, azt azért le akartam írni, hogy a matektanár - új van - az kérte, hogy mutatkozzunk be és mondjuk a hobbink, aztán mondta, hogy ha megtisztelem, akkor szívesen olvasna tőlem... Szívesen mutatnék neki valamit, csak az a baj, hogy ilyen térre nincs mit - a háttérben folyó regényötletemet meg még csak meg se merem említeni. Szóval majd meglátjuk, hogy mi lesz, lehet eszembe jut valami.

Ezennel megnyitom a...

... 2014/215-ös tanévet

Back to school
{Bejegyzés az új tanévről}
Itt egy újabb lehetőség, hogy mindenki megfogadja – most bizony tanulni fog, ez persze az első két hétben működik is, aztán elkezdődik a tanárok részéről a bekeményítés, a diákok részéről meg a figyelemmegoszlás és ez együttesen fejetlenséget okoz.
Jelenleg már a fejünk fölött lebeg egy dolgozat és már most tudjuk, hogy szeptember másodikától kőkemény tanulás – habár ilyenkor a tanárok még elnézőbbek, hiszen nekik is véget ért a szünet. És ezek után következik a belerázódás – amit jobb, ha első héten mindenki megeszközöl, utána ugyanis már senki sem olyan elnéző – egészen a „mindjárt téli szünet és karácsonyig”, és utána mindenki tudja mi a tanárok kedvenc mondata: Szünet után már nem szívesen foglalkoznak a javítással, addig tegyünk meg mindent. Aztán, ha a villámdoga az utolsó nap nem sikerül jól, az már a te gondod…
Az én első napom tele volt meglepetéssel és kicsit úgy érzem a mókuskerék már tegnap elkezdődött. Hiszen ki beszél egy tanárával arról, hogy ki mit vár? Természetesen én, és ez már kicsit sem zavar.
Én ezennel megkezdtem az utolsó előtti évem, ami már számít – igen, az elmúlt két napban napi százszor megkaptam, hogy most mindenből kitűnőnek kell lennem – és összeszorítja a gyomrom, ha arra gondolok: jövőre ilyenkor már javában csak az érettségire tudok gondolni.
Ebben a bejegyzésben feltűnik: az ex-informatika tanár, az ex-földrajz tanár, a történelem tanár, az angol tanár és a new tesitanár – ők legalábbis egy leheletnyivel többet szerepelnek majd, csakúgy mint az új tanárok. És ez enyhén személyes hangvételű, ami... na, majd olvasás után!
A bejegyzés tartalma:
Egy hét 31 óra
Továbbtanulásból elégtelen
Meglepetéseké a világ
Minden egyéb
Egy kicsi a húgomról

(Frissítve szeptember 2-án)