Torta

Yes!
Soon I megszületek, szóval tortamániám kiélhetem. A dolog pikantériája, hogy idén én (csak félig) készítem a tortám - ami Nutella-torta lesz, finom. A másik dolog meg, hogy születésnapom előtt egy nappal lesz a tortázás, mert sajnos nem mindenki tud eljönni pénteken.
Aha, minden adott - legalábbis úgy tűnik.
Rettentően nem szeretem, ha megbámulnak vagy idétlen kérdéseket tesznek föl nekem (esetleg megállítanak, hogy megkérdezzék a nyilvánvalót), ezért is utálom azt, hogy földrajz után nekem le kell mennem a portához, hogy felvigyem a tortát (illetve tortákat, mert kettő lett...). Pedig még azt is sikerült elintézni, hogy bent maradhassunk a teremben - de persze ToZónak is szólni kellett volna, mondjukúgy ma... Mert az vicces lesz, ha ő keresi majd a kulcsot és nem lesz a helyén (bár két hete folyamatosan nem kapja meg a kulcsot, hanem csöngetés után jön fel), majd szerintem igyekszünk - ahogy ismerem magunkat el fog fogyni elég hamar...
És igen, még mindig mások jobban várják a születésnapom, mint én magam - sőt, én inkább ideges vagyok miatta. Nem akarom... Egyáltalán nem akarok semmit, szóval most nagy levegőkkel próbálok túlélni.
Mindjárt vége, mindjárt :D

|Iskolalátogatási papír kérése... Igen, tényleg az Atlasz nevezetű utcában lakom, és igen, tényleg stílusos ezt mondani(?) egy történelem-földrajz szakos tanár füle hallatára -.- Szerintem a nap fénypontja ez volt, meg a "Te tényleg 2016-ban fogsz érettségizni?" kérdés.|

Tökéletesség

Szerintem nincs tökéletesség, de azért elgondolkoztam rajta... Mert néha kiejtem a számon ezt a szót és mindig elgondolkozom rajta. Mindenen gondolkozok - mostanában már túl sokat is. Szóval néhány betű, szó, mondat: tökéletes?
Szóval a mai tökéletlen napon felbuzdulva írok (azt hiszem szomorú vagyok):

Are you happy?

Tegnap este kilenc körül - amikor kezdett rajtam elhatalmasodni az "unatkozom, megint" érzés, akkor kaptam ezt a kérdést. És azon gondolkoztam, hogy igen. De persze a miért érdekesebb lenne - mert arra viszont nem tudnék válaszolni. Miért? Azért mert...

Távol, s mégis közel...

Bejegyzés (aminek hangulata lehetne szomorú is, bár nem ez volt a cél), melyben szó lesz a barátokról, a ruhákról, amiket vettem és úgy általánosságban ami eszembe jut. Például korrepetálós énem fog napvilágra kerülni, na meg a teljesen tanácstalan énem...

A (tan)évnek a fele...

Félévet zárunk

Mindjárt félév vége és a tanárok lassan elkezdtek minket lezárni – hogy ez kinek jár nagyobb fejfájással azt nem tudom, de mindenesetre vannak kik lazára veszik és a jól megszokott, érhető rendszer szerint lezárnak. Igazából most egy kicsit félek a következő félévtől, hiszen pl. a földrajz év végi nekem számítani fog majd és jó lenne a tavalyi négyest egy ötössel kompenzálni. Vagy éppen a fizika nem túl jó jegyemet egy kicsit feljebbtornázni – nem tudom, hogy hogyan kéne. És még annyi minden van, például az osztályozó vizsga és az érettségi és a…

Hm...

Nem, nem a blognak, az megy tovább lassacskán. Nekem van végem - valahogy úgy érzem a következő héten nyolcszor fogok meghalni, mire végre azt mondhatom: Félév, most békesség lesz. Valahogy nem akar elérkezni az a pillanat, helyette megint úgy érzem nem megy. Igen, feladtam azt, hogy megírjam az irodalmat (még akkor is, ha valaki azt mondta a szuper-titkos dokumentumra, hogy tiszteletteljes és mégis mókás).
Talán a legrosszabb nap is rejt magában valami jót, talán. Vicces, hogy néha csak egy picike zöld pötty is képes megváltoztatni a hangulatod. Azt hittem eddig, hogy ilyen kis apróságok engem nem nagyon befolyásolnak, de tévedtem. Igazából szerintem, ha Regina nem tilt le pár napja (és megsértődtem igen), akkor nem is nagyon érdekelne ez az egész. Nem érdekelne, hiszen az a személy, akinél most megjelent a zöld pöttyöcske, még novemberben tiltott le. Persze, letiltott, aztán minden nap beszélünk?!
Szóval, zöld pöttyöcske ide, zöld pöttyöcske oda (az egyetlen jó funkciója, hogy így látom mikor ír és nem feltétlenül vágok közbe) ez a nap mégiscsak amiatt lett jó, hogy ott van. És nem tűnik el.
Jó, mindegy. 17:00-tól olyan szinten elkezdtem tanulni, hogy amit egész napra terveztem azt onnantól sikerült betartanom. Megírtam a verselemzés tárgyalását (igen, csak azt, mert a bevezetésre azt mondták rossz, a befejezéssel meg sem próbálkoztam); tanultam kémiára és angolra; megírtam az angol leckét és tuti valamit elfelejtettem.
De, hogy én mennyire utálom a váratlan meglepetéseket... -.- Tök boldog voltam, még a feladatnak is nekiláttam, amikor átjött hozzánk az informatikus srác. Apám szerintem most alle pack összeadna vele, viszont engem irritál. Szóval, rossz-jó-rossz, a napom.

Everything is changing

Egy borzalmas hét, aminek még nincs vége – remélem legalább az utolsó nap jó lesz. Még csak azt se mondanám, hogy azzal van problémám, hogy ez volt a szünet utáni első hét (bár ez is lehetne), nem. Egy borzalmas hét, ami közepén megtudtam ki igazán a legjobb barátom – és ez nem egy olyan személy, aki mondjuk várható lett volna.
Az igazság az, hogy elszúrtam.
Igazán, nagyon elszúrtam.
Van úgy az ember, hogy már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy a cérna elszakadjon és a legközelebb álló személynek elmondja dühösen, meggondolatlanul, hogy mi is a probléma. Nos, mivel ismerem már azt a személyt, akinek kiöntöttem a szívem, így tudom, hogy tényleg megbántódhatott, mert olyat mondtam. Igaz, egy kicsit úgy is éreztem magam, hogy ennyire azért nem kellett volna megsértődnie, mert egyáltalán nem neki címeztem (még meg is írtam neki)… Másnap meg úgy nézet rám, hogy csak na.
Aztán elszúrta valaki más is ezt… Nagyon rosszul jött ki az a pillanat és ezért is utálom magam.
Szeretném visszaforgatni az időt, mert hiába kaptam egy jó barátot, azért nem éri meg, hogy a többit elveszítsem (még, ha a többiek azt is mondják, hogy ez nem így van). Hiába ez a barát egy számomra fontos emberré vált. Hiába fogadtam meg bármit is január elsején, hiába – pedig annyira szerettem volna betartani, mindenki jól járt volna vele.
Borzalmas volt ez a hét. Hétfőn megbántottam két számomra fontos embert; kedden próbáltam menteni a menthetőt; szerdán örültem, mert nem lesz suli a születésnapomon; csütörtökön meg nem ismertek fel – vagy a nevem nem tudták... Vajon mi lesz pénteken?
Amúgy a szigorúan-titkosdokumentummal nem nagyon haladok. Amit erről tudni kell, hogy december elején lett létrehozva és valakinek szól. Ennyi, nem több. Ezért szigorúan titkos… De azért egy képet még tudok róla mutatni, hogy eddig hány oldal (meg milyen szép kék).

A túrás bejegyzéssel (év eleji) még nem készültem el, hétvégén nem megyek (sajnos) és ezért arról nem lesz bejegyzés. Valamint majd nemsokára keresztülesik a blog egy kisebb átalakításon és akkor majd minden egy kicsit a feje tetejére borul. Addig is próbálom utolérni magam és minimum egy bejegyzést hozni félévkor, a félévemről.

Már csak 22 nap! (nem hagyhattam ki :D)

Bejegyzés, melynek nincs címe

Váratlan meglepetések

Imádom, amikor valami jó váratlan történik, de a rosszakat utálom. Mindegy, mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Az utóbbi napokban sok meglepetés ért, és ezek közül kettőt kiemelek.
Bár én nagyon reméltem, hogy nem rajtam fog múlni a föci előadás, de mégis ez történt. Nagyon gáznak érzem, hogy decemberben megkértük a tanárt, hogy hadd adjuk elő januárban, mert Bence szeretne beszélni – aztán most Bence beteg, megint. Ezzel nem is lenne probléma, mert van a csapatban még egy személy, aki szeret beszélni – de ő nem tudná az egészet, ezért felosztottuk. Gondoltam én „Milyen jó, hogy van egy keddem és szerdám felkészülni, arra, amit én adok elő” igen ám, de Jurcsi megjegyezte ma, hogy ő holnap bőrgyógyásznál lesz, így se nem lesz ott, hogy lelkiekben támogasson, se, hogy a saját részét elmondja. Remek. Lámpaláz legyőzése, amikor a dicséretes ötösre hajtok és ezen múlik?!
A másik meglepetés viszont örömtánccal járt együtt, és nagyon remélem, hogy két hét múlva is ezt fogja mutatni majd a naplócska. Meg szoktam nézni azt, hogy melyik tanárnak hiányoztam aznap, amikor amúgy bent voltam (egyszer már írtak be…) és meglepődve tapasztaltam, hogy január 31-re nincs lehetőség beírni a hiányzókat. Azért biztos, ami biztos megnéztem az órarendemet is hátha csak valami hiba történt, de nem! Január 31-én nincs órarendem se. Szeretném, ha ez így maradna tényleg – a legszebb ajándék az iskolától. Egy nappal előbb tarthatom a születésnapomat – nagyon szeretem a csokit ám.


Mielőtt 18 leszek…


Ma reggel azzal szembesültem, hogy Regináék már tervezik, hogy miket szeretnének megtapasztalni/átélni/túlélni mielőtt betöltik a nagykorúságot. Én is gondolkoztam már rajta egy ideje, de csak olyanok kerültek fel a „listára” amiket lehetetlen megvalósítani (még akkor is, ha olyan barátaim vannak, akik bármit el tudnának intézni). Szóval most olyanokon gondolkozom, amiket meg is lehet valósítani.

Új év :)

Új év, de vajon miben változik ez az előzőtől?

Igazából volt egy fogadalmam, amit rögtön még elsején sikerült nem betartanom – azért látszik mennyire „ellent tudok mondani” néhány dolognak. Na, mindegy ezen már késő lenne búslakodni (és igazából ezen búslakodni nem igazán tudok). Jól kezdődött ez az év, hiszen végül is az utolsó dolgot, amit nagyon szerettem volna sikerült megszereznem.

2013 – búcsúzom

Könyvek terén eredményes (POLC ITT), írás terén lagymatag, túrázás terén alakuló, barátok terén felemás és minden más esetén változó – ilyen volt az én évem.
Szerintem minden téren azért elég jó volt ez az év. A 10. osztály második féléve és 11. osztály első féléve mintha csak egybecsúszott volna – tekintve, hogy nagyjából minden tantárgyból ott folytattuk a könyveket, ahol előző év (tanév)végén abbahagytuk. Szóval tanulás szempontjából ez nem volt valami nagy változás. Írni nem nagyon volt időm, viszont a barátaimmal több időt töltöttem el… Jó volt.

2014 – Hello!

Nem fogadok meg semmit, mert abból úgyse lenne semmi. Ez mindig így van – hiába fogadok meg bármit is…
Na, mindegy! Felhívtam Sleepyt – mert annyira felhúztam magam azon, hogy nem adott egyértelmű választ, hogy megtettem. Na, ja, érdekes egy „beszélgetés volt”… Ő beszélt, én próbáltam normális szavakat megválogatni (olyan problémám volt, hogy nem tudtam, hogy válaszoljak). Azt mondta ne aggódjak, mindjárt hatodika és találkozunk -> erre felmordultam, majd leesett mit mondott és végül örültem, de azért hozzátette mikor rájött, hogy megemlítette az iskolát, hogy még rengeteg nap van a szünetből.
A szilvesztert amúgy Reginél töltöttem és jó buli volt – bár én szokásosan a sarokban-megbújó-csöndes-társ voltam. Tényleg jó volt a buli, csak két személy volt az, aki kicsit megborította a dolgokat. Köszi Regi, amúgy fantasztikus volt! :)

Itt az új év, kész állok!